Vörös Netti az Őrség dalos madara

Szalafő akkor és most

Szalafő nevének első említése – egyes kutatók szerint – 1208-ból való: II. Endre adománylevelében „terra Zalaiensis” formában. IV. László 1268-as kiváltságlevelében Szalafőt is említik a többi őrségi falu mellett.

Az 1364-es királyi oklevélben szereplő „szalafőőr” kifejezés utal arra, hogy az őrségi őrök eredetileg a „Szala” folyó „fejét”, azaz forrását – és annak környékét – őrizték
Az őrként végzett szolgálataikért kapott kollektív nemességükre az őrségiek évszázadokig hivatkoznak, noha 1391-ben Zsigmond király Szalafőt és tartozékait László temesi ispánnak adományozza, mert az őrök örökösen alávetettek voltak. (Ekkor a név: „Zalafew”.)

Szalafő tartozékaként ekkor az „őrségi” falvakat sorolják. Részleges szabados jogállásukra utal, hogy a tizedet a 19. első felében is közösen váltották meg, valamint az, hogy az „Őrség” kerületet ispán avagy őrnagy vezeti.

A protestantizmus megjelenése óta többségében reformátusok lakják. Az ellenreformáció üldöztetése idején néhány család Somogyba költözött. Saját plébániája a településnek 1806- és 1985 között volt.

Településszerkezet

Általában az Őrség jellegzetes településszerkezetének tekintik a szeres formát: az egymástól egy vagy több kilométerre, dombhátakon fekvő, egymás mellett rendszertelenül felépített házcsoportokat.

Népi építkezés

A terület jellegzetes háztípusa az úgynevezett „kerített ház”. Szokás a szerekhez kapcsolódó háztípusnak nevezni, pedig csak részben kötődik hozzá.

Lakáskultúra

Az Őrség falvaiban – így Szalafőn  is – kimaradt a népi kultúra leglátványosabb, a díszítőművészetben legpompásabb, gazdagon virágozó 19. század közepi korszaka.

Gazdálkodás

Az őrségi falvak földhasználatát az égetéses irtásos gazdálkodás jellemezte. A silány földeken való gazdálkodás a falvak körül két művelési sávban folyt.

Táplálkozás

A természeti környezet, a gazdálkodás, valamint a vallás határozták meg évszázadokon át Szalafő táplálkozási kultúráját.

Keresztelés, lakodalom

Az emberélet fordulóiból a keresztelés az első jellegzetes ünnep. Az őrségi reformátusoknál több keresztszülőt választottak az újszülöttnek: többnyire házaspárokat: a szalafőieknél 4-10 keresztszülő volt egy gyereknek.

Temetés

Az emberélet utolsó fordulója, a temetés napjainkig hordoz sajátosságokat, bár a múltban is ritkán voltak különlegességei.

A szalafői ember

A szalafőiek becsületesek, emberszeretők, tisztelettudók, akiknek írás nélkül is szívesen adnak kölcsönt; az „emberbecsülő” jelzőt méltán érdemelték ki a környék lakosságától – írta róluk 1939-ben Vakarcs Kálmán.

Falusi turizmus

A falusi vendégfogadásnak az Őrségben nagyobb múltja van, mint gondolnánk: Rábagyarmat a két világháború között pesti családok kedvelt üdülőhelye, de Őriszentpéternek is már 400-500 nyaralója volt az 1930-as években.