Kapornaky Gyula: Szalafő

"Faboronás régi házak
múló idővel csatáznak.
Szél cibálja zsúp fedelük,
míg az idő száll felettük.
Ez a falu hét szerből állt,
és föléjük sok bagoly szállt.
Huhogtak mint, vad sárkányok,
űzték őket a sámánok.
Itt kötik az öblös vékát,
benn tartják az édes tésztát,
"kópicok" is itt készülnek,
télen "kástuban" csücsülnek,
tele vannak apró maggal:
kölessel és hajdinával.
Itt ered a "Szala" -patak,
dombhajlatán lassan halad,
kicsi csermely, nincs benne kő,
Zalában már folyóvá nő.
Két szerből egy kútra jártak:
estefelé fiúk, lányok,
csókolóztak, ölelkeztek, -
itt születtek hű szerelmek!"

Támogatóink

Vörös Netti az Őrség dalos madara

Vörös Netti éneke

Elmëgyëk, elmëgyek

Elmëgyëk, elmëgyek

Szalafő, 1968.
Gyűjtő:
Békefi Antal


A dal szövege:

Elmëgyëk, elmëgyek vissza sëm tekintëk,
Ennek a falunak tájára së nézëk,
Akkor lësz énnekëm visszajövetelëm,
Mikor ëgy szëm búza száz kërësztët terëm.

 

Nëm az a jó anya, kinek sok ludja van,
Hanëm az az anya, kinek szép lánya van!
Szépën fölneveli, szárnyára ereszti,
Könnyes szëmmel nézi, mikor más öleli.

 

– Istenëm, Istenëm, mi bajom énnékëm?
Három rőf pántlika nëm ér által éngëm!'
– Pedig a babámnak csak két rőföt vëttem,
Mégis a dërëkán csokorra kötöttem.

 

Nëm is az az apa, kinek hat ökrö van,
Hanëm az az apa, kinek szép fia van!
Ökrö az igába, fia a kocsmába,
Igy mulat a legény husz éves korába.

 

Elszárad az a fü, kit a kasza lëvág,
Elhërvad az a lány, kit babája elhágy.
Engëm is elhagyott, jaj de beteg vagyok,
Mëgölel a babám, mindjárt mëggyógyulok.