Kapornaky Gyula: Szalafő

"Faboronás régi házak
múló idővel csatáznak.
Szél cibálja zsúp fedelük,
míg az idő száll felettük.
Ez a falu hét szerből állt,
és föléjük sok bagoly szállt.
Huhogtak mint, vad sárkányok,
űzték őket a sámánok.
Itt kötik az öblös vékát,
benn tartják az édes tésztát,
"kópicok" is itt készülnek,
télen "kástuban" csücsülnek,
tele vannak apró maggal:
kölessel és hajdinával.
Itt ered a "Szala" -patak,
dombhajlatán lassan halad,
kicsi csermely, nincs benne kő,
Zalában már folyóvá nő.
Két szerből egy kútra jártak:
estefelé fiúk, lányok,
csókolóztak, ölelkeztek, -
itt születtek hű szerelmek!"

Támogatóink

Vörös Netti az Őrség dalos madara

Vörös Netti éneke

Érik a szőlő

Érik a szőlő

Szalafő, 1972.
Gyűjtő:
Békefi Antal



A dal szövege:


Érik a szőlő,
Hajlik a vessző,
Bodorr a levele.
Hajtottam ágát,
Szëdtem virágát,
De nëm vëttem hasznát!

Zörög a kocsi,
Pattog a Jancsi
Talán értem jönnek!
Tëdd föl a ládát,
Vesd föl a párnát,
Magam is elmënëk.

Mëgëtted a kását,
Füzesd mëg az árát,
It tëdd rá, ut tëdd rá!
Mëgëtted a kását,
Füzesd mëg az árát,
It tëdd rá, ut tëdd rá!

 

A dal első két versszakát akkor szokták énekelni, mikor a lány hozományát szekérre rakták s a vőlegényházához vitték.
A harmadik versszak vacsora alatt hangzott fel, mikor a rizses húst feltálalták s a szakácsnak tánca következett:
„A szakácsné mëg ëgy másik asszon: Eggyikné van a tésztaszëdő kanál, a másiknál mëg ëgy nagy főzőkanál. Be van kötözve a szakácsnénak a keze. Aztán ott ütik a vendégeknek a kezét a főzőkanállal, míg nëm tësznek a tésztaszëdő kanálba piézt. Mikor má végigjárták az asztalokat akkor lëvëszi a szakácsné a kezérü, amivel bekötöttö, és el kezdenek táncúni, hogy nincs semmi baj së. A szakácsnék födőket vertek össze táncuk közben.”